Instagrammra posztoltam, relatíve sokaknak tetszett, ezért akkor ez lesz a következő bejegyzésem tárgya: az almás-túrós süti. Mióta vegán vagyok, talán egy vagy két alkalommal sikerült túrószerű dolgot művelnem (joghurtkészítéskor valami félresikerülhetett és darabos, kellesen savanykás dolog alakult a krémes natúr joghurt helyett), nem is igazán hiányzott, de időnként fel-felbukkant a gondolat, hogy milyen régen csináltunk stíriai metéltet, ami ugye csupa túró-tejföl, és anno az egyik kedvenc édes tésztám volt.
Még ezer éve lefirkantottam egy receptet, hogyan lehet "vegán túrót" alkotni kölesből, amikor a receptes poharamban keresgéltem, kezembe akadt, gondoltam kezdeni kellene vele valamit. (Húzom-halasztom egy receptfüzet bevezetését, pedig nagyon kellene, egy régi bögrében csücsülnek az összetekert-hajtogatott különböző színű-méretű-tésztaszennyezettségű cetlik :D)
A kölestúró hozzávalói:
- köles
- növényi tej
- citrom
- cukor
Én kb. 20 deka kölessel, 3 deci növényi tejjel (zab) és egy fél citrom levével dolgoztam, de ízlés szerint, nem fixek az arányok. A kölest alaposan meg kell mosni, aztán mehet főni, amikor már majdnem jó, mehet hozzá a növényi tej (elképzelhető, hogy enélkül is működik), amikor elfőtt, mehet rá a citromlé - és némi cukor. Érdemes nem egyből az összeset ráborítani, hanem közben kevergeti-kóstolgatni, nehogy túl savanyú/édes legyen.
A végeredmény szerintem nem rossz, csak nem különösebben túróízű, van benne valami ami túróra emlékeztet, de valahogy olyan "lisztes", mindenesetre további ízesítéssel megteszi. Van, ahol plusz kókuszzsírt is írnak hozzá, hogy lazább legyen, de mivel tiszta cukros-zsíros az egész süti, nem akartam még ebbe is tenni.
A linzertészta a már megszokottak szerint alakul, 3:2:1 arányokkal, vagyis 3 egység liszt, 2 egység zsiradék és 1 egység cukor, némi víz, én egy icipici sót is szoktam hozzá adni, aztán keverni, amíg gyúrható-nyújtható állapotba nem kerül.
Az alma-részét nekem kb. 1 kiló hámozott-darabolt alma adta (reszelni - bevallom, nem volt kedvem), megmostam, némi cukor kíséretében a tűzhelyre került egy fazékba, fahéjjal meghintve, fedő nélkül, hogy ne eresszen túl sok levet, inkább süljön, mint főjön. (Egy kis szegfűszeg is klassz lett volna, de az istenért nem találtam :/ Ti bátran használjatok azt is.)
Innentől már gyerekjáték: a zsiradékkal kikent és kilisztezett tepsi aljára kerül a kinyújtott, kb fél centi vastag (vagy ízlés kérdése, én nem szeretem vastagabban) tészta, rá a kölestúró (aki szereti, szórjon bele bátran mazsolát vagy vaníliakivonatot), végül az alma. Nem baj, ha kicsit vizesebb, a kölestúró maximum beszívja, nem árt neki egy kis almás ízvilág :) A tetejére elvileg mehetne még egy réteg tészta - csak én elszámoltam magam és mindössze annyi maradt, hogy csíkokat vágjak, de így még szebb lett, úgyhogy nincs okom panaszra :)
Én 180°-on sültöttem, talán fél órán keresztül, de időnként nem árt rápillantani, az idő azon is múlik, milyen vastag a tészta/töltelék/stb., ráadásul gyakorlatilag csak a tésztának kell megsülnie, hiszen a túró-alma gyakorlatilag kész állapotban kerül a sütőbe.
Ha elkészítitek, ne felejtsétek el megírni a tapasztalataitokat, vagy ha van egy hasonló receptetek, mutassátok meg bátran! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése