2020. szeptember 11., péntek

Gluténmentes, vegán panír recept I.

 

Arról, hogy hogyan készítjük itthon a sima, tojásmentes panírt, már írtam korábban, viszont a gluténmentes verziót még nem osztottam meg veletek. Általában sima csicseriborsó és valamilyen egyéb gluténmentes liszt keverékébe mártom a sütni kívánt zöldségeket, aztán gm morzsába forgatom - néha ez utóbbi elmarad, akkor inkább amolyan indiai pakora jellege lesz a végén, hiszen szimpla palacsintatészta-szerű masszában sül csak meg, és kevésbé emlékeztet a hagyományos, morzsás verzióra.

Most gondoltam egyet, és morzsa nem lévén itthon, kísérleti jelleggel rizslisztbe forgattam a végén a cukkini és tök szeleteket. Mivel a rizsliszt nem olyan apró szemű, mint a sima búzaliszt, így feltételeztem, hogy a végeredmény hasonló lesz, mint a morzsás megoldás esetén.

Először felvágtam, megpucoltam és megsóztam a zöldségeket, majd a masszába mártogattam, ami a következőképpen nézett ki: 

- 1 rész csicseriborsó liszt
- 1 rész kukoricakeményítő
- só, fűszerkeverék (vegeta jellegű)
- fekete só "leve" (meleg vízbe áztattam, amikor elkezdett feloldódni, csak a vizet beleöntöttem, kb. 8-10 szem sóból)

Annyi vizet öntöttem hozzá, hogy masszaszerű legyen, amibe kényelmesen be lehet forgatni a zöldségeket. Egy másik tálba a rizsliszt került, amibe ezután átraktam a zöldségeket, majd alaposan megforgattam, amíg el nem veszítették a ragacsosságukat, majd kisütöttem.

 

 A "dupla paníros" verzió, pl. rántott sajthoz

Később próbálkoztam azzal, hogy elsőként a rizslisztbe forgattam, majd a masszába, majd újra a rizslisztbe, így természetesen könnyebben megtapadt, kicsit vastagabb is lett a végeredmény, majd kipróbáltam, vajon milyen lesz, ha kétszer panírozom (azaz massza-rizsliszt-massza-rizsliszt), ugyanis ha pl. rántott sajtot készítünk, fontos, hogy nehogy kifolyjon a belseje. Az eredmény egy elég egyenletes, viszonylag vastag panír lett, azt a következtetést tudtam leszűrni belőle, hogy működőképes a dolog.

Mindegyik alkalommal szépen átsült benne a zöldség, teljesen rendben volt.

Amiben eltér a hagyományos panírtól, hogy vastagabb, kevésbé ropogós, inkább "bunda" jellegű, Gáborom azt mondta, azoknak a bundás mogyoróknak, magvaknak a bevonatára emlékeztet, amelyeket a boltokban lehet kapni (ezt nem tudom se cáfolni, se megerősíteni, mert még nem ettem ilyet ezelőtt, mert sajnos a legtöbb gluténes, vagy nem vegán-barát :( ).

Összességében számomra pozitív lett a kísérlet eredménye, jobban tetszik, mint a "pakorás" megoldás, de nem teljesen olyan, mint a hagyományos, így elképzelhetőnek tartom, hogy a panír vastagsága miatt nem mindenkinek tetszene.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése