2018. október 14., vasárnap

Kedvencek a Napfényes Étteremből / Budapest, vegán, gluténmentes opció


A Napfényes Étterem az a hely, amit minden körülmények között jó szívvel tudok ajánlani bárkinek, bár még nem írtam róla azelőtt (számos szerkesztésre váró fotó gyűlt össze időhiány miatt sajnos az utóbbi időben, míg itt a blogon csend volt és poszthiány), most eme rövidke bejegyzéssel nyitnám - ugyanis mindenképpen írni szándékozok róluk még később.

Mint többször említettem, feltett szándékom volt "végigenni" Budapestet, ám soproni lévén azért ez nem egyszerű, jelen esztendőt leszámítva gyakorlatilag két kezemen meg tudom számolni, hány alkalommal jártam mindössze a fővárosban - akkor is csak egy-egy napot, így nem volt adott a lehetőség a nyugost evészetre, főleg nem több helyen egyszerre.

A Napfényes Éttermet rengetegen ajánlották már korábban, vegán facebookos csoportokban afféle kérdéseknél, hogy ki mit ajánlana olyan hely gyanánt, ami ízléses-igényes, étterem-szerű, nem amolyan kifőzde/önkiszolgáló, akár születésnapot vagy egyéb komolyabb eseményt is szervezhet oda a leendő vendék, bátran vihet magával nem növényi alapú táplálkozást folytató ismerőst is, stb., túlnyomó többségben a Napfényesre voksoltak.

Olyan mértéket öltött ez az egész, hogy beadtam a derekamat - azt hiszem mondtam már, nem szeretem a túlreklámozott dolgokat, mindig gyanakvóvá tesz, itt is úgy éreztem, ki kellene deríteni, mi a helyzet.

Egy egyedül töltött pesti hosszú hétvége alkalmával szabadultam be, egyébként ilyenkor mindig figyelem a reakciókat - nem polgárpukkasztás céljából vagy hasonló miatt, egyszerűen kíváncsi vagyok, számít-e, hogy ha csupa feketében, fehérre meszelt arccal, trikóra húzott neccfelsőben jelenek meg, ugyanolyan udvariasan szolgálnak-e ki, mint a többi hagyományosabban megjelenő fogyasztani vágyót - ugyanis ez a hely tényleg elegánsabb, éttermesebb, mint ahol többnyire megfordulok. Nem éreztem semmiféle negatív megkülönböztetést, mindenki nagyon kedves és előzékeny volt, szóval le a kalappal.

Azóta viszont nem nagyon akaródzik máshová mennem, pedig a "végigevős" projekt tételei ott integetnek, de egyszerűen folyamatosan visszahúz a szívem (gyomrom), annyira ízletes minden, kellemes a hangulat, kedvesek az ott dolgozó emberek. Képes volt elcsábítani az eredeti tervmenetemtől, haha :)

Gluténmentes téren nem annyira nagy a kínálat, viszont aki szintén alkalmanként tud csak hozzájutni, nem fogja megunni egyhamar, amit ott kaptunk, eddig minden ízlett - az ázsaiai tészta (a szójaszósz is gluténmentes, mindenre odafigyelnek), a köles(túró)gumbóc, a meggyleves... Ha van valami, amit tudok felelni, hogy mit szeretek Budapesten, ez az.

A bejegyzés elején látható fotón a Napfényes tál látható, két személyre, mi a szejtánt kérni szoktuk kicserélni falafelre, gluténmentesként is elég sok dolog lelegelhető, ha nem fél az ember a keresztszennyeződéstől. Mi nem szoktuk tudni teljesen megenni (azóta a páromat is becsábítottam, na, ezt az élményt mindenképpen meg akartam osztani vele - meg amúgy általában, mindenkivel), hatalmas adag, szükség esetén természetesen elcsomagolják a maradékot.


A másik a legújabb szerelmem (a kölesgolyót lökte ki az első helyről, de igencsak egy kis hajszálnyival), az a fenti leves, amitől tartottam hogy sok lesz a kétszemélyes tál előtt, de kiváló előétel, nem kevés, de nem is túl sok, meghozza az ember kedvét a továbbiakhoz. Krémes és lágy, nem túl sűrű és nem is túl híg, szép homogén, savanykás-édes, mestermű. Sosem gondoltam volna, hogy egy "egyszerű" meggy/gyümölcslevesért képes leszek így rajongani.

Mindenkinek őszintén és bátran tudom ajánlani, mind magát a helyet, mind a fogásokat. A későbbiekben biztosan posztolok még fotókat tőlük, ugyanis amint említettem, egyrészt rejtőzik még pár kép a gépemen amit elő kellene bányászni, másrészt amint lehetőségem adódik betérni, már célba is veszem, nagyon visszahúz a szívem. Vagy a gyomrom, ki tudja.

Elérhetőségek:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése