2016. február 12., péntek

Szójajoghurt, vegán krémtúró és kókusztej házilag

Szójajoghurt

Életkép - Pici is kiveszi a részét ♥
Nagyon ritkán ettem/ittam ilyen tejtermékszerű  készítményeket, egyrészt mert nem hiányoztak, másrészt mert egy kb. egydecis pohárnyi szójajoghurtért nincs szívem 250 forintot otthagyni. Valahogy belebotlottam egy tzatzikiporba, és azon kezdtem el törni a fejem, hogy miként lehetne az újdonsült salátamániámat összehozni némi sült krumplival meg tzatzikivel úgy, hogy ne kelljen joghurtot használni. Aztán kapóra jött, hogy pont a hétvégén érkeztek édesanyámék, Ausztriából jól feltankoltak szójatejjel (ott csak kb. 300 forint az itteni 5-600-hoz képest, ráadásul organikus, GMO-mentes), és az járt a fejemben, hogy akár kezdhetnénk is vele valamit.
 

 
Találtam egy nagyon szimpatikus kis bejegyzést, ami agaragart, sót, kukoricakeményítőt és egy fél pohár szójajoghurtot kíván, illetve egy húshőmérő szükségeltetik (amit csodának betudható módon pont péár nappal korábban találtunk az egyik feneketlen fiókban).
Az agaragart egy az egyben lecseréltem (az ára miatt) egy a bioboltban kapható másik sűrítőanyagra, míg kukoricakeményítő volt otthon, innentől kezdve gyerekjáték volt az egész.
Egy kis pohárnyi löttyöt kivéve felforraltam a szójalét, hozzáadtam a port, majd a hideg kb. decinyi maradékban feloldottam a két evőkanálnyi keményítőt, ami szintén a fazékba került. Szépen összekevertem és megvártam, míg kb. 50 fokosra hűlt az egész.
(A felforralás azért fontos, mert az agaragar, és az általam használt sűrítőanyag is 70° fölött fog bármit is csinálni, illetve utána azért kell hagyni kihűlni, mert a 45°-nál magasabb hőmérséklet egyszerűen kiöli a kisfickókat, míg a 40-nél alacsonyabb nem megfelelő a szaporodásukhoz.)
Ekkor átöntöttem egy szimpla mikrózható, tetővel rendelkező lapos műanyagedénybe, és vártam, míg 45 fok alá csúszik a húshőmérő mutatója. Akkor belekevertem a fél doboz/két evőkanál szójajoghurtot, gyorsan rázártam a tetejét, egy félbehajtott törülközőbe csavartam és elhelyeztem az egyik meglehetősen meleg gázkonvektoron.
Nálam körülbelül 8-9 órát pihent, reggelre szépen "megérett", fogyasztható (és tzatzikikész :) ) állapotba került. 

Azon tűnődtem, hogy vajon ha tényleg be szeretném iktatni a mindennapjaimba, vajon más hüvelyes vagy magtejből is elkészíthető-e, például a zabtej (szerintem) isteni, és könnyű is elkészíteni. (Bár azt hallottam, hogy rizstejjel biztosan nem működik...) Ha hosszú távon is megtetszik a dolog, előfordulhat, hogy befektetek majd egy szója és egyéb növényi tejkészítő masinába, amit íbéjről is tök jól (és kb tízezer forinttal olcsóbban mint itt Magyarországon) be lehet szerezni, de ez még nagyon a jövő zenéje.

Krémtúró
 
Ezt nekem tulajdonképpen egy baleset eredményeként sikerült összehoznom, ugyanis szójajoghurtot akartam készíteni, viszont (szerintem) melegebb volt a kelleténél, így amikor nagy örömmel kinyitottam a dobozkát, hogy megcsodáljam a remekművet, a szép krémes joghurt helyett darabos, viszont igazán ínycsiklandó túrószerű valami bukkant elő. Nem vagyok benne biztos, de szerintem a hőmérséklet és a több keményítő tehetett róla, mivel pont ugyanannyi ideig volt letakarva, mint előzőleg a joghurt. 
Kis hűtés - és a savótól való megszabadulás - után kapott egy kis porcukrot, mazsolát és vaníliás cukrot, szépen összekeverve krémes-túrós finomsággá változott. (Nem szabad megijedni a sok felgyülemlett savótól, állítólag fogyasztható, de nálam a lefolyóban végezte.)
Évek óta nem ettem krémtúrót, pedig kiskoromban a kedvencem volt. (Nem csak szerintem finom, a Szerelmem elfogulatlan tesztelőnek nagyon is ízlett :D És mennyi, de mennyi édes és sós, fűszeres módja van a túrószerű alapanyagot igénylő ételeknek... egy új dimenzió nyílt meg. :) )

Létezik másféle szójatejből készített túró is, bár állagra krémesebb, ricotta-szerűbb, csak maga a tej kell hozzá, meg némi citromlé.
 
Kókusztej

A kókusztej volt az első, amit a fenti három ál-tejtermék (nálam csak ál- minden, ami vegán, álhúspogácsa meg egyebek, jelölendő, hogy itt nyilván nem állati eredetű dolgokról van szó), amit elkészítettem. Sajnos öt-hatszáz forintnál kezdődik a szója-, és zabtej, a rizs és a mandula ital meg még fogcsikorgatóbb, ezer forintot nagyon-nagyon nehéz szívvel, vagy inkább soha nem adnék ki egy liter italért, főleg, ha otthon is el tudom készíteni. (Közben találtam egy csomó másik növényi tej-receptet, izgalmasnak tűnik mind.)
Ehhez egyszerűen egy tasaknyi kókuszreszelék kell, némi só, cukor, víz, meg ami lényeges, a turmixgép.
A kókuszreszeléket érdemesebb 200 grammos kiszerelésben venni (így olcsóbb), a fele kell kb. egy liter vízhez. A kókuszreszeléket érdemes beáztatni előtte forró vízben néhány, hideg vízben 8-10 órára, - bár vannak akik főzik is, illetve láttam már áztatás nélküli receptet -, majd körülbelül 8 deci/1 liter vízzel összeturmixolni, és  a végén nagyon apró lyukú szűrőn/ sűrű szövésű anyagon leszűrni. Kicsapódik némi kókuszzsír is, ami sajnos nem elég nagy mennyiség mondjuk egy jó adag reggeli szendvicskrém elkészítéséhez, viszont ha mellé egy kis sütit gondol az ember, tök jól felhasználható, a maradék kókuszreszelékkel együtt. A kókusztejnek meglepően erős kókuszíze van, tehát mártásokhoz meg levesekhez inkább nem ajánlott, viszont ezzel együtt a maradék kókuszreszelék erősen veszít az ízéből, a belőle készült sütemény alig-alig lesz kókuszízű, viszont remekül alkalmas tojásmentes tészta lazítására.

Itt találhatóak egyéb receptváltozatok is, én a fent leírtat használom, könnyed, édeskés, kellemes kókuszíze van.

(Ez a bejegyzés eredetileg a másik blogomon került publikálásra, de ide  jobban illik)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése