A Napfényes Étterem az a hely, amit minden körülmények között jó szívvel tudok ajánlani bárkinek, bár még nem írtam róla azelőtt (számos szerkesztésre váró fotó gyűlt össze időhiány miatt sajnos az utóbbi időben, míg itt a blogon csend volt és poszthiány), most eme rövidke bejegyzéssel nyitnám - ugyanis mindenképpen írni szándékozok róluk még később.
A Napfényes Éttermet rengetegen ajánlották már korábban, vegán facebookos csoportokban afféle kérdéseknél, hogy ki mit ajánlana olyan hely gyanánt, ami ízléses-igényes, étterem-szerű, nem amolyan kifőzde/önkiszolgáló, akár születésnapot vagy egyéb komolyabb eseményt is szervezhet oda a leendő vendék, bátran vihet magával nem növényi alapú táplálkozást folytató ismerőst is, stb., túlnyomó többségben a Napfényesre voksoltak.
Olyan mértéket öltött ez az egész, hogy beadtam a derekamat - azt hiszem mondtam már, nem szeretem a túlreklámozott dolgokat, mindig gyanakvóvá tesz, itt is úgy éreztem, ki kellene deríteni, mi a helyzet.
Egy egyedül töltött pesti hosszú hétvége alkalmával szabadultam be, egyébként ilyenkor mindig figyelem a reakciókat - nem polgárpukkasztás céljából vagy hasonló miatt, egyszerűen kíváncsi vagyok, számít-e, hogy ha csupa feketében, fehérre meszelt arccal, trikóra húzott neccfelsőben jelenek meg, ugyanolyan udvariasan szolgálnak-e ki, mint a többi hagyományosabban megjelenő fogyasztani vágyót - ugyanis ez a hely tényleg elegánsabb, éttermesebb, mint ahol többnyire megfordulok. Nem éreztem semmiféle negatív megkülönböztetést, mindenki nagyon kedves és előzékeny volt, szóval le a kalappal.
Azóta viszont nem nagyon akaródzik máshová mennem, pedig a "végigevős" projekt tételei ott integetnek, de egyszerűen folyamatosan visszahúz a szívem (gyomrom), annyira ízletes minden, kellemes a hangulat, kedvesek az ott dolgozó emberek. Képes volt elcsábítani az eredeti tervmenetemtől, haha :)
Gluténmentes téren nem annyira nagy a kínálat, viszont aki szintén alkalmanként tud csak hozzájutni, nem fogja megunni egyhamar, amit ott kaptunk, eddig minden ízlett - az ázsaiai tészta (a szójaszósz is gluténmentes, mindenre odafigyelnek), a köles(túró)gumbóc, a meggyleves... Ha van valami, amit tudok felelni, hogy mit szeretek Budapesten, ez az.
A bejegyzés elején látható fotón a Napfényes tál látható, két személyre, mi a szejtánt kérni szoktuk kicserélni falafelre, gluténmentesként is elég sok dolog lelegelhető, ha nem fél az ember a keresztszennyeződéstől. Mi nem szoktuk tudni teljesen megenni (azóta a páromat is becsábítottam, na, ezt az élményt mindenképpen meg akartam osztani vele - meg amúgy általában, mindenkivel), hatalmas adag, szükség esetén természetesen elcsomagolják a maradékot.
A másik a legújabb szerelmem (a kölesgolyót lökte ki az első helyről, de igencsak egy kis hajszálnyival), az a fenti leves, amitől tartottam hogy sok lesz a kétszemélyes tál előtt, de kiváló előétel, nem kevés, de nem is túl sok, meghozza az ember kedvét a továbbiakhoz. Krémes és lágy, nem túl sűrű és nem is túl híg, szép homogén, savanykás-édes, mestermű. Sosem gondoltam volna, hogy egy "egyszerű" meggy/gyümölcslevesért képes leszek így rajongani.
Mindenkinek őszintén és bátran tudom ajánlani, mind magát a helyet, mind a fogásokat. A későbbiekben biztosan posztolok még fotókat tőlük, ugyanis amint említettem, egyrészt rejtőzik még pár kép a gépemen amit elő kellene bányászni, másrészt amint lehetőségem adódik betérni, már célba is veszem, nagyon visszahúz a szívem. Vagy a gyomrom, ki tudja.
Elérhetőségek:
Elérhetőségek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése