Korábban mutattam, hogy milyen ez az újonnan bevezetett vEGGs készítmény "belülről", végre adódott egy kis időm, hogy el tudjak kezdeni kísérletezgetni vele, az első választásom egy egyszerű bundáskenyér volt, amit igen rég óta nem készítettem.
A sötétebb színvilág oka, hogy az Aldiban kapható gluténmentes szeletelt magvas kenyeret vettem alapul (ezt is mutatom majd hamarosan), azért lett ilyen sötét a végeredmény, majd valamikor fehérebb kenyérrel is megcsinálom majd, hogy vajon mennyiben néz ki másképp.
Első körben nem akartam nagy vagy sok dolgot csinálni, így kettő darab "tojást" kevertem ki, az instrukciók szerint, tehát a 2 nagy mérőkanálnyi víz + 1 kis mérőkanálnyi por kombinációt dupláztam, aztán vártam 3 percet, közben kevergettem. Sajnos azt tapasztaltam, hogy simán villával nem sikerült homogénné kevernem, igaz kézi habverő kis piktogram van a csomagoláson, nem tudom, ez mennyit számít, mindenesetre nekem sajnos kicsit csomós maradt, ahogy látszik is, bár nem is erőlködtem vele különösebben, amikor már éreztem, hogy ennél sokkal szebb nem lesz, hagytam.
Állagra hamar elkezdett sűrűsödni, már kevergetés közben, 3 perc elteltével olyan lett, mint egy extra sűrű puding, valahol félúton még emlékeztetett a tojásra, a végén már sűrűbb, kocsonyásabb lett.
Úgy véltem, ezzel így nehezebb dolgozni, így adtam még hozzá 2 nagy mérőkanál vizet, még így is sűrűbb lett annál, mint amire számítottam, nagyon hamar visszasűrűsödött. El tudom képzelni, hogy felhasználás jellegétől függően többre is kijön ez, mint 32 adag, pedig első ránézésre aggasztóan kicsinek tűnt az a tasak, amiben a por van.
Beleforgattam a kenyérszeleteket, vártam egy kicsit, hogy beszívja, majd forró olajban sütöttem ki. Amit másképp csinálnék, hogy következő alkalommal nem vizezem tovább, maradok az előírásnál, hátha úgy vastagabban marad rajta a bunda, mert így elég vékonyka lett, nem is alkotott igazán összefüggő felületet rajta.
Ami fura volt számomra, hogy kicsit nehezebb volt megítélni, mikor készül el, ugye a tojás elkezd olyankor állagában, színében változni, míg itt nagyon extrém látványos dolog nem történt (gondolom fehérebb kenyérnél azért nagyobb a különbség), amikor megfordítottam, még nem kellett volna, a készítmény közepe még ragacsos volt, pedig forró volt az olaj (de ezt sűrűbb masszával is ki szeretném próbálni mindenképpen).
(Itt talán jobban látszik a színe, élőben inkább ilyen barnás, kevésbé narancsos árnyalatú.)
Végeredményképpen a jobban átsütött szeletek kellemesebb textúrájúnak
bizonyultak (a héjuk bundáskenyértől szokatlan módon itt-ott már-már
ropogós volt), örülök, hogy megvettem, mert már az idejét sem tudom,
mikor ettem ilyesmit utoljára :) Friss paradicsommal, sajttal, gyümölcslével fogyasztottuk, Gábornak is ízlett.
Végszóként, hogy mekkora a hasonlóság, ízét
tekintve azt mondanám, eléggé hasonlít, de nem megkülönböztethetetlen, ez a termék valamelyest visszafogottabb, kevésbé intenzív (ez fekete só porral fokozható gondolom, ha valakinek úgy jobban tetszik). A masszának elkészítés előtt nincsen erőteljes kénes
tojásszerű illata, hiába van benne fekete só (a sülő tofu mellé szórt
fekete só erőteljesebb szokott lenni), viszont édes ételhez, pl. gofri,
palacsinta, piskóta, így valószínűleg nem zavaró hogy túl fekete sós
lenne.
Elkészítve mint írtam, beazonosítható, hogy milyen terméket
helyettesít, viszont nem olyan erőteljes, bár ez engem nem zavar
egyáltalán, megfelelőnek találom.
Elvileg ezt a dobozos kiszerelést nem erre meg rántottának találták ki hanem sütikbe meg ilyesmikbe kötő anyagnak. Van egy zacsis változat és állítólag az jó ilyesmikre.
VálaszTörlés